A serpe





A serpe

Dormíase a nai
O neo mamaba
Eso era o que nai
Durmindo pensaba
Ela tiña leite
Para boa camada
Mais aquel neniño
Moi flaco que estaba
O marido sempre
Con ela berraba
Porque o seu filliño
Moi débil estaba
ata que un día
Moi cedo chegara
Ollou a muller
Que dormida estaba
Mentras o neniño
Mamar intentaba
Mais a serpe do pezón
Ela si que tiraba
Mentras o meniño
Do rabo chupaba

CONSELLO
Non durmades, naiciñas
Que hai moito mamón
Que gosta do teto
E do biberón

Ceneme
(Grupo Poético Brétema)

Blog de Ceneme:
http://ceneme-ceneme000com.blogspot.com









10 comentarios:

Anónimo dijo...

É certo, Ceneme. Ben urdido o poema arredor da crenza popular da nai, o lactante e a serpe.
Noraboa.

Cedeira
X.A. Suárez de Aneiros

Anónimo dijo...

Y ahora, Ceneme, se nos vuelve irónico?
¡No!, solo son verdades como puños lo que él canta
Santi Brañas

Anónimo dijo...

AMIGO CENEME, HOXE AÍNDA É O DÍA QUE SE CRE QUE SERPE QUE AÍNDA SE DI QUE A NAI QUE A NAI QUE TEN LEITE PARA DARLLE DE MAMAR O SEO MENIÑO QUE POR NADA SE QUEDE DURMIDA EN NINGÇUN TERREO PORQUE AS SERPES CHEIRAN O LEITE DESDE LONXE E MIÑA NAI DICÍA QUE ISO É CERTO QUE UNDÍA ESTANDO DÁNDOLLE DE MAMAR O MEU IRMÁN MAIOR QUE SE LLE ACERCOU UNHA SERPE AO PÉ DO CESTO ONDE O NENO DURMÍA MENTRES MIÑA NAI E MEU PAI POÑIAN AS PATACAS E CHAMANDO MIÑA NAO POR MEU PAI QUE HABÍA UNHA SERPÈ BASTANTE LONGA AO PE DELA E QUE LLE ÍA PICAR --- MEU PAI CORRENDO CARA DO CESTO COA COTA DO RAÑO ESMAGOULLE A CABEZA E TODAS AS MULLERES CANDO DEIXABAM OS NENOS DURMIMDO NOS CESTOS SEMPRE OS TIÑAN AO PEÍÑO DO REGO ONDE ELES TRABALLABAN. FACÍA FALLA SABER SE ISTO BIOLOXICAMENTE A SERPE SE TIRA Ó LEITE DAS MAMAS DA MULLER PARIDA. GRACIAS POLO POEMA DE HISTORIA SEXA DE RALIDADE OU SEXA FICTICIA.

UN GRATO SAÚDO DE SOTAVENTO

Anónimo dijo...

CREO QUE HAI ALGO DE CERTO E ALGO FICTICIO.
EU O QUE SEI DA SERPE É DO NENO DE TRES OU DE CATRO MESES VOUVOLO CONTAR PARA QUE O SEIBADES.

POR ESTA PARTE DE CEDEIRA, OS NENOS DE CATRO OU DE CINCO MESES OS LABREGOS POBRES LEVABAN OS NENOS PARA OS TERREOS, ISTO CANDO OS MATRIMONIOS ÍAN POÑELAS PATACAS OU O QUE FOSE.

E O NENO DESPOIS DE MAMAR DEITABANO NUN CESTO OU PAXE PEQUENO BEN TAPADIÑO, E ALÍ DURMÍA MENTRES NON ESPERTABA DE FAME PARA VOLVER A MAMAR O LEITIÑO DA SÚA NAI.

MEU PAI E MIÑA NAI UN DÍA FORAN POÑER ÁS PATACAS A UN TERREO QUE SE CHAMABA A "CRISTINA" (REGUEIRO DO COUTO) E MIÑA NAI DESPOIS DE DARLLE DE MAMAR Ó MEU IRMA MAIOR, DEITOU O NENO NO CESTO BEN TAPADIÑO, E MENTRES DURMEU O NENO MIÑA NAI E MAIS MEU PAI LEVANTABAN REGOS E POÑÍAN AS PATACAS.

PASADO CASE UN HA HORA O NENO ESPERTA DE FAME COMA TODOS OS NENOS. LOGO MIÑA NAI FOI DEICA O NENO QUE ESTABA NO CDESTO E COLLENDO NO COLO SENTADA NO TERREO COMENZOU A DARLLE DE MAMAR AO NENO E DA LI A UN POUCO, NON SABE COMO SE FIXA QUE VE UNHA SERPE BASTAMTE LONGA A UN PASO DO CESTO. E MIÑA NAI AO VELA BERROU POR MEU PAI DICÍNDOLLE QUE AO PÉ DELA, HABÍA UNHA SERPE QUE LLE ÍA A PICAR A ELA OU Ó NENO, E QUE ESTABA COS OLLOS MOI ABERTOS. MEU PAI CORRENDO CO RAÑO COA COTA DESTE ESMAGOULLE A CABEZA E DESDE AQUELA, MIÑA NAI NUNCA MÁIS LEVOU OS ENOS PARA OS TERREOS. TIÑA QUE DEIXALOS NA CASA DE ALGÚN FAMILIAR OU DE ALGÚN VECIÑO POR MEDO DAS SERPES. NON SEI SE BIOLOXICAMENTE O LEITE DAS PARIDAS LLES GUSTA A ESTES BICHOS. SABEMOS QUE O LACTANTE DESPOIS DE FARTO DE MAMAR,DEVOLVE MOITO LEITE E ISO PODE SER QUE LLE CHEIRE ÁS SERPES. POR ISO BIOLOXICAMENTE EU NIN PUÑETERA IDEA TEÑO DISO. O QUE TEÑO OÍDO QUE A NAI PARIDA DURMINDO NO TERREO QUE A SERPE MAMABA SEN QUE A SEÑORA SE ENTERASE, PERO AO DESPERTAR RECOÑECÍA QUE ON BICHO LLE MAMARA NO PEITO. ISTO XA VEN DE MOITO TEMPO, MILLEIROS DE ANOS.

GRACIAS CENEME POLA IDEA DO POEMA QUE XA NON ME LEMBRABA NADA DISO. UN GRATO SAÚDO DE SOTAVENTO.

Anónimo dijo...

Amigo Ceneme.- Que bién sabes distinguir las cosas, no se si las culebras maman, pero recuerdo siendo niño lo comentaban los mayores, decian que mamaban en las vacas, yo nunca lo he visto, pero que hay mamones que chupan la teta y el biberón, eso es una gran verdad por ejemplo los politicastros.
Un cordial saludo de Félix Loira.

TERESA CARIÑO DAVILA dijo...

Con tu poema nos haces recordar tiempos hermosos
junto a nuestros mayores.Un abrazo

Manoel Xosé dijo...

Un poema sinxelo con un fermoso contido e con unha aparente beleza no seu interior, que nos fai achegarnos un pouco máis, a outras perspectivas, ás da mitoloxía popular... ó noso folclore. Parabéns.

Anónimo dijo...

Amigo Ceneme
Me parece muy original terminar el poema con un consejo.
un abrazo
Daniel

Anónimo dijo...

Ceneme : Leo tu poema original . Acaso no alcance la precisión que contenga. Te sirves de la ironía en el poema conjugando la atención permanente de la madre al amamantar comunicando sentida ternura, más allá de la leche con la necesidad de despertar para no ser vampirizados para mantener la semilla de nuestra identidad . Con mi afecto María

Anónimo dijo...

Hermoso y con esa carga gallega que lo hace inusual diferente. Eres un gran artista.Con cariño Magali

Publicar un comentario

" Piensa si lo que vas a decir es más hermoso que el silencio"

Powered by Dhn © 2008-2009 Grupo Brétema • Agrupación Poética Brétema de Vigo • Grupo Brétema
La Agrupación Poética Brétema de Vigo, Se reserva todos los Derechos.