TERRA

      Adicada aos  miles e miles de galegos, emigrantes sen  regreso.

 

TERRA

 

¡AY TERRA, TERRIÑA, TERRA!

TERRIÑA QUE LEVO DENTRO

¡AY TERRA, TERRIÑA, TERRA!

FÁLOCHE A TRAVÉS DO TEMPO

 

MIÑA ALDEA LONXANA,

NUN RECANTO DE GALICIA

E A CASIÑA SOLAINA

DE RECORDOS E LEDICIA

 

DE GALICIA MARCHEI XOVEN

NA PROCURA DA FORTUNA,

ACHÁLA TODOS NO PODEN,

EU NON ATOPEI NINGUHA

 

TRABALLEI  COMA TODOS

NAS CHAIRAS E NOS REGOS,

NAS PAMPAS E NOS LODOS,

TRABALLEI COMO GALEGO

 

NIN CARTOS, NIN GLORIA GAÑEI

NESTA TERRA EXTRANXEIRA,

E AINDA QUE NELA CASEI,

NUNCA FOI A MIÑA TERRA

 

A GALICIA NON VOLTEI,

E NON POR FALTA DE GANAS,

QUE SIN CARTOS ¿QUÉ SEREI...?

SÓ UN TRISTE PELANDRANAS.

 

NON TRIUNFEI, COMA OUTROS,

NON FOI POR NON INTÉNTALO,

FALTOUME SORTE "OU POSTOS"

OU NON QUIXEN SER "UN MALO"

 

SON UN  DE TANTOS GALEGOS,

VELLOS E CANSOS AGORA,

SAIDOS DA CASA CEDO,

SON  UN DOS QUE MORREN FORA

 

¡AY TERRA, TERRIÑA, TERRA!

¡ TERRIÑA DOS MEUS ANCESTROS!

DENDE ESTE PUNTO DA TERRA

CHÓRATE UN IGNOTO GALEGO.

 

Santiago González Brañas

3 comentarios:

TERESA CARIÑO DAVILA dijo...

Un poema tan bonito,se hace corto,me gusta mucho,un abrazo Teresa.

teresa cariño dijo...

EL POEMA ES TAN BONITO QUE SE HACE CORTO.UN FUERTE ABRAZO TERESA.

Anónimo dijo...

Santiago, cada día te superas, o quizás empiezo a conocerte ahora. Saludos, Ceneme

Publicar un comentario

" Piensa si lo que vas a decir es más hermoso que el silencio"

Powered by Dhn © 2008-2009 Grupo Brétema • Agrupación Poética Brétema de Vigo • Grupo Brétema
La Agrupación Poética Brétema de Vigo, Se reserva todos los Derechos.